O6I3AH0

Vajon a gyerekemnek valami lelki baja van, vagy csak szimplán kamasz?

Manapság nagyon könnyen azt mondjuk akár a kisgyermekre, akár a serdülőre is, hogy depressziós. Elég néhány napnyi pihenésre vágyás, amit lustaságnak vagy kedvetlenségnek látunk. A gyerekkori vagy kamaszkori depresszió pedig eltér a felnőttkoritól: nem lehangoltságban, hanem magatartásproblémában jelenik meg. Amíg a felnőtt motiválatlanná válik és izolálódik a környezetétől, addig gyerek fokozottabban kezd a kortársaihoz húzni és benne ragad valamibe, amit eddig nem csinált huzamosan.

Egy kamaszt hosszú ideig kell megfigyelni, ugyanis a spektrum szélesebb határértékekkel bír, nekik amúgy is erős érzelmi és hangulati ingadozásai vannak. Ha egy kamasz egy hétig csak játszik a gépén, majd egy hétig minden este lóg valahol, majd egy hétig szerelmi bánatában minden este a sötétben szenved a szobájában, az sokkal normálisabb, mintha valamelyik tevékenységben benne ragad. Ha egysíkúvá válik az élete, akkor nem adja meg magának a lehetőséget, hogy változás történjen benne. Így megfosztja magát azoktól az ingerektől, amik kilendíthetnék ebből az állapotból.

A kamaszkori depressziót intenzív dühkitörések és kockázatkeresés is jellemezheti. Nekünk szülőknek, a szélsőségekre érdemes figyelniük, ha hirtelen kirohanásai lesznek a gyermeknek, vagy valami nagyon megváltozik a korábbihoz képest. Például nem eszik rendesen, vagy megfordul az alvás-ébrenlét ciklusa, illetve jelentős teljesítményromlás következik be a tanulmányaiban. Ilyenkor azért nem árt gyanakodni. Ne csak legyintsünk, hogy ÁÁÁ, csak kamaszodik, hanem figyeljük meg intenzívebben. A jó közérzet mindenképp elengedhetetlen, ami szerintem az elegendő tér biztosítása a kamaszok számára (lelki és fizikai értelemben is), valamint a friss levegő. A jó levegő stresszoldó. Mikor mint egy „barlangi medve” a szobájában van naphosszat, jó, hogy van a házban egy szellőztető rendszer, ami folyamatosan cseréli a levegőjét, legalább azt tudom, hogy nem lesz beteg a bezártsága miatt.

Close Menu